Végül is tök mindegy, mutogattál vagy nem mutogattál, a lényeg az, hogy a mozdulatodra minden ZTE-drukker szíve hatalmasat dobbant. A tiéddel együtt. Nyugi, tudjuk mi.
Mi meg tudjuk köszönni azt, amit te nem. Köszönjük, hogy velünk voltál, legjobb tudásod szerint erősítetted a csapatunkat, alázattal megtettél mindent a kék-fehér címeres mezért, mert akárhogy sikerült ez a pár év a pályádon, azért mi bíztunk benne, hogy megrázod magad egyszer. Dicsekedtünk veled és a soproni időszakoddal, a válogatottságoddal - és ezen a napon tényleg megráztad magad, pont a nagy rivális ellen, és örömöt szereztél nekünk. És ebben semmi-semmi irónia nincsen.
Sok sikert kívánunk, és hidd el, ha lesz valami kis fütyülés a ZTE-stadionban, amikor jössz: hidd el, csak a megbántottság szól belőlük. Mert nem köszöntél nekik oda búcsúzóul. Vagyis máshogy, na.
És akkor nézzük azt a gólt, mert jó nézni, ahogy velünk örülsz Szombathelyen, te Bandi!
