A manchesteriek talán már a visszavágó után el is felejtették, hogy kikaptak a Puskásban egy kimondhatatlan nevű csapattól, de mi úgy emlékszünk, mintha tegnap lett volna, pedig immáron tizenkét éve, hogy plusz egy pirosbetűs nap került Egerszegen a naptárba.
Mindenki emlékszik erre a napra a megyében, 1-0-ra megvertük a United-et. Vannak, akik fejben tartják, mint a szülinapokat, de aki nem, annak ott van a zalában az évről-évre frissített/újraírt cikk emlékeztetőül és ez így van jól. Ezen a napon mindenki újranézi a 9 perc 50 másodperces második félidei összefoglalót legalább egyszer, a gólt legalább ötször és együtt mondjuk, kiabáljuk Hajdú B.-vel a gólt megelőző "Szamosi kér keresztlabdát" kezdetű konferanszot, amit már annyiszor hallottunk, hogy kívülről megy az egész. Igen, ezen a körön már én is túl vagyok, vigyorogtam, mint egy kisgyerek, aki vattacukrot kap a majálison és férfiasan megvallva, a mai napig megkönnyezem a gólt.
Ilyenkor a nosztalgiázásé a főszerep, előkerülnek a régi ZTE-s ereklyék. Kezemben tartom a május végi, Vidi elleni utolsó meccsre kiadott belépőt, amin még Zalahúsos mezben feszít a csapat...
és mellette a Nemzeti Sportos aláírt posztert, ami már az e.on-os korszak elején készült és semmi perc alatt elkapkodták az újságostól. (A hátulján nem mellesleg a Matáv Sopron csapata pózol.)
Mire a két kép felkerült, láttam még kétszer a gólt (nem fogadnék rá nagy tételben, hogy ma utoljára) és a Béla himnuszt is meghallgattam. A mai napig emlékszem, ahogy otthon fel-alá járkáltam az utolsó percekben, hogy csak az iksz legyen meg, majd amikor Szamosi tökéletes labdájába Koplárovics belekotort, térdre rogytam és üvöltve vertem a földet, de akkor ez senkinek sem fájt, senkit sem zavart.
Ma ne foglalkozzunk azzal, hogy mik történtek azóta, hová lett a klub, ma mindenki elevenítse fel azt az estét, ha kint volt a stadionban, ha barátokkal vagy otthon is nézte, biztosan megvannak a saját kis történetek, felejthetetlen és örök emlék marad, amit évről-évre feleleveníthetünk és majd büszkén mesélhetünk az utókornak.
