Ha ránézünk a tabellára, azért sajnálhatjuk azt az idióta Kaposvár-meccset, ha ugyanis azt nyertük volna, a 10 pontos mezőny előtt 11-gyel mi állnánk a tabella élén. 8 pontunk van, két győzelem után vagyunk, Rajcomar végre gólokat szerez, a legutóbbi két meccsen hullámokban már jól is játszottunk, van némi okunk a bizakodásra.
De. Azért azt ne feledjük, hogy a szezon előtt (amikor az igényszintünket még a kupadöntő és a majdnem-bronz határozta meg) pont erre az első 7-8 fordulóra mondtuk, hogy akár mindegyiket nyerhetnénk, mert ősz végére jönnek a rázós meccsek. A Honvéd szárnyalásáról még nem tudtunk semmit, a jövő szombati Bozsik-stadion-beli meccsre is rámondtuk, hogy 3 pont. Tehát az eddig megszerezhető 15 pontból van nekünk 8. Az előzetesen könnyűnek gondolt meccsekből. És nemsokára jönnek a rázós 90 percek.
Lehet persze, hogy pont akkor kapjuk el a fonalat, de... azért azt mondom, egyelőre ne éljük bele magunkat, hogy csak 2 pontra megy előttünk az éllovas, mert az erősnek gondolt csapatok közül (Debrecen, Győr, Fradi, Videoton, talán Újpest, talán Honvéd) már mindegyiknek volt nagyobb gatyafelkötést igénylő meccse. A mi 8 pontunkat pedig egy Kaposvár-Haladás-Pápa-Kecskemét-Paks-sorozat dobta ki.
Nem ünneprontás, csak mondom, hogy nyugi-nyugi. Ha a Bozsikból hozzuk a 3 pontot, az most nagy dolog lesz, de a szezon előtt szinte természetesnek gondoltuk.
Ezekért az autogramkártyákért egy piros pont, mintha lenne valami mozgolódás pr-fronton, ami jó hír. A 2100-ra beállt nézőszámok miatt mondjuk épp itt volt az ideje.
