Hajrá ZTE!

Úton, útfélen, idegenben is otthon...

A manchesteriek talán már a visszavágó után el is felejtették, hogy kikaptak a Puskásban egy kimondhatatlan nevű csapattól, de mi úgy emlékszünk, mintha tegnap lett volna, pedig immáron tizenkét éve, hogy plusz egy pirosbetűs nap került Egerszegen a naptárba.

A jövő héten, Békéscsabán elrajtoló bajnokság előtt, kicsit hosszúra sikeredett főpróbát tartottunk a fővárosban.

Elkezdődött az új szezon, persze még csak az élvonalban, nélkülünk. Nem egy, nem kettő, hanem pontosan: egész csapatnyi volt játékosunk lépett pályára az élvonalban a hétvégén. Kíváncsiak voltunk, mire jutottak.

Csapatunk ma délelőtt pályára lépett, hogy lejátssza soron következő hazai edzőmeccsét. A második fordulóban szembejövő ellenfél, a Szolnok csapata volt a vendégünk.

Biztos nagyon bénán hangzik, de a kékeknek esélyük se volt a sárgákkal szemben. Felkészülési meccs, tűző nap, edzőpálya, kerítéses-körbeállós rendszerben. ZTE-Pápa 3-1.

Van egy plakátom, amiből tudtommal egyetlen van a világon. A bükkábrányi kocsma ajtajáról szedtem le a meccs után.

Új tulajdonos, új vezetés, új csapat, egy régi-új címer és a régi blog, újra!

Ritka a teljes összefogás a legnagyobb hazai szurkolócsoportok között - ez az eddigi egyik legszebb.

Kattints IDE, barátaink blogjára, és megérted.

Annyi-annyi forduló előtt éreztük azt, hogy ha ma se győzünk, akkor vége a dalnak. Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy fordulók után meg azt éreztük, hogy furcsa módon mégis van van hosszabbítva a reménykedés - erre jók az ikszek: nem teszik világossá a jövőt, csak elmaszatolják. Számolgatunk a tabellán: ennyi meg annyi a lemaradás, ezt még be tudjuk hozni stb. Még mindig reménykedünk. Hát most nagyon leegyszerűsödött a dolog: ma akár ki is derülhet valami.

Még soha ennyire nem voltam biztos a győzelemben, mint ma a Videoton ellen, idegenben. Ez tűnhet őrültségnek, hiszen mégis csak utolsóként mentünk a bajnokhoz - de higgyétek el: minden sugallat, isteni jel, a vonaton hallgatott számok, minden azt mondta, hogy ma. Még amikor korábban (régen!) mondjuk listavezetőként valami szirszar Siófokot fogadtunk otthon, akkor se voltam annyira biztos a győzelemben, mint ma délután. És kikaptunk. És jöjjön, aminek jönnie kell.

Bizony ám:

Végül is tök mindegy, mutogattál vagy nem mutogattál, a lényeg az, hogy a mozdulatodra minden ZTE-drukker szíve hatalmasat dobbant. A tiéddel együtt. Nyugi, tudjuk mi.

Na kérem, van egy grafikám (az alapot köszi Gábornak), tanulságos. Itt bizakodás van, az új mesternek sok sikert, sok zalaegerszegi évet kívánok, a csapatnak már kívántam eleget, aztán mi lett belőle.

Április 23-án azt mondtam, akkor lesz új bejegyzés, ha tizeniksz pontot összeszedünk a maradék bajnokságban. Nem szedtünk össze annyit. Sőt az új bajnokságot hozzácsapva se. Nagy nulla. De a rohadt életbe: ma RANGADÓ van. Ultrák hisztiznek, nem mennek, alternatív csoportok létesülnek, hogy dacból, mégis: kint legyenek. Én ezt elcsesztem. Beragadtam Pestre. Annyit tudok tenni, hogy megszegem a fogadalmat, és lehelek egy kis életet a Zete Blogba. Hiszen ma RANGADÓ van, nem érdekel a tabella, a szar játék, a légiósok. RANGADÓ van. Vörös Dánielnek köszönöm a fotót. Hajrá ZTE!

Megállapítás 1.: Mégpedig a legfontosabb. Hogy NINCS edzőkérdés. A magam részéről imádkozom, nehogy Csank besokalljon és felálljon - főleg nehogy a drága vezetők benne találják meg a dolgok okát.

Megállapítás 2.: Tegnap a kecskeméti meccsnél TÖBBEN voltunk. Gondoltátok volna? Pedig igen. 38 ott, 43 az Újpest ellen.

Megállapítás 3.: Azt, hogy többen voltunk, persze a csapat is meghálálta: már nem csak ketten, hanem egyenesen hárman (hú, váóó!) jöttek közelebb a többszáz kilométert utazó szurkolókhoz, hogy megköszönjék a biztatást, az útiköltséget, a kieső időt és a belépőjegyért leszurkolt 1500 Forintot. Matej Miljatovic (megint), Ivan Delic (rajta például kifejezetten láttam, hogy bosszantja az eredmény!) és Balázs Zsolt.

Megállapítás 4.: A ránk váró mérkőzések: Siófok (o), Vasas (i), MTK (o), Ferencváros (i), Debrecen (o), Szolnok (i). Hat mérkőzés, begyűjthető 18 pont. 

Megállapítás 5.: Ebből a 18, azaz tizennyolcból elvárok 12, azaz tizenkét pontot. Számoljatok: nem a legnagyobb együttesek ezek, alsó hangon is illene ennyit szerezni. Nem hiszem, hogy különösebben vastagon fog a ceruzám.

Megállapítás 6.: Ha megvan a következő 12, azaz tizenkét bajnoki pontunk, majd csak akkor folytatom ezt az egészet. Ha ez szeptemberben lesz meg, akkor szeptemberben. Természetesen továbbra is a csapat mellett vagyok, és nem állok le szidalmazni, végül is az én csapatom, jóban könnyebb velük lenni, de a rosszban kötelesség. Csak ebbe az állandó lelkesítésbe fáradtam bele kicsit.

Megállapítás 7.: Ti meg adjatok valami nyomorult választ a címben feltett kérdésre.

 Újpest-ZTE FC 4-2 (1-0) Szusza-stadion, 3200 néző. Jv.: Szabó Zs. 9 (Tóth V., Tóth I.)

A tegnapi napon a blog az eddigi második leglátogatottabb napját dobta ki, ami kicsit meglepett. A legtöbb olvasó a zte.hu-ról és a facebook.com-os ZTE-oldalakról jött át. De hát világos, hogy a szezon legfontosabb két napján nagy az érdeklődés a hírek után. A rekordot ugyanis a tavaly nyári Haladás-ZTE-meccs napja tartja. Szóval ma pihenés, holnap pedig jó lenne egy nagypénteki disznóölést tartani a Megyeri úton. Hajrá ZTE!

Csakazértis jól éreztük magunkat Kecskeméten. Ha már reggel beszámoltam 38 dühös emberről, akik többszáz kilométert utaztak azért, hogy megtekinthessék az utóbbi évek legdurvább alázását, íme itt van 7 vidám ember hazaútja.

Történt, hogy a korábban Szabad Föld- (ma SportM) Kupa elődöntőjét pont a gyönyörű kiütésünkkel végződő meccs előtt játszották, az egyik oldalról a Báránd küzdött a fenetudjakikkel. Valamennyi bárándi drukker ott maradt nekünk szurkolni a Kecskemét ellen - fene érti ezeket az alföldi erőviszonyokat. A legnagyobb darab aztán kötekedni kezdett, volt némi szikrázás, de a többi olyan sűrűn kérte miatta a bocsánatot, és annyira kínosan megpróbált jól viselkedni, hogy a végén már az volt idegesítő. Mindenesetre szimpátiájuk jeléül otthagytak nekünk két zászlót, az egyik egy frankó világoskék lepedő volt Báránd címerével, a másik egy kisebb magyar zászló a falunévvel. Úgyhogy meccs után meg is volt a skandálnivaló.

 Örömmel nyugtáztuk, hogy már a Hírös Városba is eljutott a Windows operációs rendszer - a digitális eredményjelző percekig Bill Gates-reklámot közvetített.

 Összesen heten gyűltünk egy gruppba mint Pestre származottak, a gyönyörű Szabina fuvarozott minket kisbusszal az állomásra. Az állomás mellett aztán jegyet osztottunk a jórészt 60+-os Kecskemét-drukker törzsközönségnek, ha már tévén látták a meccset, legyen hozzá jegyük is. A pultoslány egész emberül viselte, hogy zengett a kocsma a "NyugatMagyarország"-tól. A pultnál öregedő KTE-drukkerek amúgy szintén deklarálták megnemtámadási szándékukat, az egyik azt is kifejtette, hogy szorít, hogy meglegyen nekünk az ezüstérem.

 "Hahaha, miféle ezüstérem?!"

 Az állomásparkban 50 méteres távolgásokból, majd a vonaton két csoportra osztva külön fülkékből is elnyomtunk valamennyi HajráZetés visszhangot, a Szegedre menő vonatpótlók sofőrkolóniájának és az utasok legnagyobb örömére.

A vonaton megállapítottuk, hogy az Újpestnek végre ki kéne esnie, hogy minden fülke csomagtartója elbír egyenként legalább három ZTE-drukkert, hogy az alföldi vonatokon laptopozó leányok tökéletesen tudják, hogyan kell belülről bezárni a fülke ajtaját, hogy a nagykőrösiek és a ceglédiek is értetlenül állnak a Hajrá Báránd-rigmusok előtt, valamint hogy az alföldi kalauzok és a vonatokon megbújó készenléti rendőrök hazug gazemberek - elhangzottak mindenféle homályos ígéretek vonatmegállítástól azonnali leszállításig, melyekből persze semmi sem teljesült.

 Városunk és városunk rendőrparancsnokának, valamint családtagjainak népszerűsítése a lehető legnagyobb hangerővel zajlott Zalaegerszegtől 300 kilométerre is. Rajtunk egyáltalán nem múlt a kupagyőzelem.

 "Hahaha, miféle kupagyőzelem?!" 

Ja igen, a Bárándé. Ők ugyanis döntőbe jutottak a SportM Kupában.

Az a harmincnyolc ember, aki tegnap Kecskeméten járt, hogy megnézze az 5-1-et, alsó hangon (hiszen páran Pestről jöttek, többen közös kocsival stb.), tehát nagyon alsó hangon fejenként 2000 Ft útiköltséget és 1500 Ft jegyet fizetett, az 3500 Ft, összesen pedig 133 ezer Ft. Plusz egy teljesen szabaddá tett nap. Ennyit dobtak bele a zalai szurkolók a saját adózott/kiügyeskedett/megszenvedett erejükből, pénzükből, idejükből azért, hogy lássák a csapatukat. A 85. percben az is elhangzott a lelátón, hogy rajtunk bizony ne múljon. És nem is volt apátia, bizonybizony az utolsó percig hangosak voltunk, és nem szidtuk a csapatot.

Mindezért cserébe (hagyjuk a produkciót, túl vagyunk a dühöngésen) azt kapták, hogy a csapatból Matej Miljatovic és Ahmet Delic hátramaradt és maga elé bámult vagy két percig, majd tettek pár tétova lépést felénk, és megtapsoltak minket.

Senki más.

A következő bejegyzés pedig csak azért is a 7 vidám ember címet fogja viselni.

Miénk lesz a Magyar Copa

Ezért vonatozunk oda

Akármennyi méti béget

Kiverjük a Kecskemétet!

A tavalyi évben a következő olyan meghatározó játékosok voltak a csapatban, akik idén hiányoznak: Illés (Debrecen), Rudnevs (Lech Poznan), Sluka (most már Haladás), Pavicevic (sérült szinte egész évben), Máté (Kaposvár). Azt hiszem, a jobbszélső posztja a legégetőbb. Van egy tippem. És nekem van igazam.

Mialatt mi öngólokkal mentünk pontot otthon 10 ember ellen, valamikori játékosaink igazán szép hétvégét csináltak... más csapatoknak. Névsorolvasás. 

A múlt heti 3-0-ás Vidi-ZTE-t elvből nem teszem fel. Tegye fel a bírói kar, és nézegesse.

ZTE FC - Győri ETO 1-1 (0-0)

Zalaegerszeg, ZTE Aréna, 2038 néző. Jv.: Vad II. István (Kispál, Farkas B.)

ZTE: Sipos - Kocsárdi, Miljatovic, Bogunovic, Panikvar - Simonfalvi, Horváth A., Kamber, Balázs - Turkovs, Simon. Vezetőedző: Csank János.

Győr: Stevanovic - Fehér, Eugene, Stanisic, Völgyi - Kiss M., Pilibaitis, Ganugrava, Dinjar - Koltai, Aleksidze. Vezetőedző: Csertői Aurél.

Gólszerzők: Ganugrava (48" - öngól), ill. Völgyi (80')