Unalmamban vettem a statisztikákat, és megnéztem, hogy állunk a gólokkal. Érdekes eredmények.
A bajnokság eddigi 21 meccsét tekintve mi rúgtuk a második legtöbb (37) gólt, ami legalábbis arra enged következtetni, hogy nem állunk rosszul a csatársort illetően. Az adat eleve feltételez egy klasszis, kb. 15 gólnál járó támadót és egy-két-három ügyes kisegítő-előkészítőt, akik maguk is megrúgják a szezon végéig a 6-8 góljukat. A helyzet azonban teljesen más. A házi góllövőlistánkat Prince Rajcomar vezeti 8 találattal, utána Balázs Zsolt jön hattal. Hát akkor honnan a fenéből van a többi?
Pavicsevics és Simon 5-5, Rudnevs (búcsúzóul) 2, Turkovs 1 - és ezzel ki is merültek a csatárok. Kamber 5, Miljatovic, Bogunovic 2-2, aztán már az 1 gólosok jönnek. Ha azt nézzük, hogy a góloknak kb. felét rúgták csatárok, akkor nem szembetűnő a csatársor gyöngesége, de ha azt, hogy ezek hogyan oszlanak meg személyenként, akkor a képlet már nem olyan vidám. Főleg ha a góllövőlistánk éllovasának habitusát, formáját és legújabbkori eredményességét nézzük (kb. 1 találatra jön 3 olyan elszórakozott ziccer, amiből más rúghatott volna az ellenfél hálójába, de hát a drága Prince a gólpassz fogalmát nem nagyon ismeri).
A kapott gólokat tekintve sajnos nem állunk olyan jól: a hetedik legtöbb gólt kapott csapat vagyunk, úgyhogy van mit ellensúlyoznunk az egyelőre ezüstérmes eredményességgel. Viszont összességében érdekes a dolog: Csank Jánost általában úgy ismerte a szakma mindig is, hogy csapatai bunkerfocit játszanak, 5-5-0-ás felállással, és a védekezés a fő erőssége. Ehhez képest a Zalaegerszeg abszolút az élmezőnyben van, ha azt nézzük, hogy a meccseinket mennyi gól esik. És ez már tavaly is így volt - Csank János első támadó felfogású csapata volnánk?
A számok legalábbis ezt mutatják - de akkor meg hol a csatár?
