Annyi-annyi forduló előtt éreztük azt, hogy ha ma se győzünk, akkor vége a dalnak. Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy fordulók után meg azt éreztük, hogy furcsa módon mégis van van hosszabbítva a reménykedés - erre jók az ikszek: nem teszik világossá a jövőt, csak elmaszatolják. Számolgatunk a tabellán: ennyi meg annyi a lemaradás, ezt még be tudjuk hozni stb. Még mindig reménykedünk. Hát most nagyon leegyszerűsödött a dolog: ma akár ki is derülhet valami.
Mi, okosok, azt gondoljuk: a Fradi meg az Újpest nem eshet ki, akármi van - az igazi riválisok a Kaposvár, a Siófok meg a Vasas, ők még lehúzódhatnak a mi szintünkre. Őket kell megelőzni.
Ezért érdekes a mai nap. Ha ma nem nyerünk (és most nem jó az iksz), akkor vége van. Ha nyerünk - akkor se dőlt el, hogy maradunk az élvonalban, ahhoz nagyon sokat kell még dolgozni. De ha ma az egyik ilyen potenciális kieső (haha, de nagy arcunk - hiszen mi vagyunk azok) ellen nem győzünk otthon, akkor a csapat maradék reménykedő része is feladja. És onnantól kezdve se szűnik meg a világ: a(z akármilyen rossz) fiatalok elővételét javaslom, és a másodvonalbeli szereplés szomorú, de elszánt és tudatos előkészítését.
Ha ma nyerünk, akkor marad a kétség. Ha nem, akkor minden egyértelmű.
Hajrá ZTE!
