A jövő héten, Békéscsabán elrajtoló bajnokság előtt, kicsit hosszúra sikeredett főpróbát tartottunk a fővárosban.
Néhány ismerős arc, idegenben is többször látott szurkoló, sérült/nem nevezett játékosok, hozzátartozók, valamint az egész vezetés - tulajdonostól, ügyvezetőstől, klubigazgatóstól, marketingestől - felsorakozott a kezdő sípszó előtt a medencékkel, teniszpályákkal felvértezett MLSZ főhadiszállás - elég rossz minőségű - műfüves pályája mellett.
Nem számítottunk könnyű mérkőzésre, ezen az Újbudán a tavaly elég jó formában lévő Andráshida egyszer sem tudott felülkerekedni, ráadásul a tapasztalatok alapján egy rém unszimpatikus, favágó csapatra kellett készülnünk. Ez viszonylag korán be is bizonyosodott, Khiesz Kornél érthetetlen belépője után idejekorán visszaadhatta szertárosuknak a patyolat tiszta mezét, emberelőnybe kerültünk.
Rá nem sokra egy általunk rosszul elvégzett szögletet követően a hazai védő még rosszabbul szabadított fel, amit Babati gondolkodás nélkül a hosszú alsóba vágott. Ki kell őket tömni! - gondoltuk ezt mi, nem úgy a csapat. Szépen járattuk a labdát, rúgtunk három kapufát, az Újbuda csak nyomozta a labdát, de gólt rúgni valahogy az Istennek sem sikerült. Aztán ez a dominancia a második félidő múlásával egyre csak alább hagyott, ráültünk az eredményre, nem akartunk nagyon támadni sem, jó lesz nekünk az 1-0.
Nem sok volt már hátra, Babati kapott egy labdát a jobb szélen, megtolta védője mellett, Holczer Balázs lerántotta. Hőbörgés (ZTE), villant a piros, hőbörgés (Újbuda). Inkább narancssárga volt.
Kettős emberelőny, van még hosszabbítással vagy 5 perc, de mi csak húzogatunk, nem akarunk gólt rúgni, még mindig jó az 1-0. Csakhogy becsúszott egy nem várt újbudai - megkérdőjelezhető - szabadrúgás a 91. percben. Már a labda lerakásának pillanatában érezni lehetett, hogy indulhatunk egy újabb sörért, mert a srácok itt ma bizony túlórázni fognak. Így is lett, gól, hármas sípszó, még kétszer tizenöt perc. Nem örültünk. Nagyon nem.
A második kiállítás és az utolsó perces gól inkább minket fogott meg, de végül az egész meccsen szürke Délczegből lett a hős, a vége 1-2.
Rendes játékidőben legalább három góllal kellett volna vernünk ellenfelünket, de a befejezések rendre nem jöttek össze és szokásunkhoz híven az emberelőnnyel megint nem tudtunk mit kezdeni, inkább minket zavart össze.
De legalább mi jutottunk elsőként a legjobb 64 csapat közé!
Békéscsabán ennél sokkal több kell!
