Olyan volt ez a meccs,
mint amikor valamelyik évben (most utána nem nézek, melyikben, de talán amikor Simon Antalékkal bronz lett a vége), szóval amikor az őszi szezon utolsó meccsét a Fradi ellen játszottuk otthon. Ha nyerünk, akkor mi telelünk a tabella élén. A győzelem nem is lett volna nagy meglepetés, mert egyetlen addigi hazai őszi meccsen még csak gólt se kaptunk. Akkor is nyivogtunk-májjogtunk, hogy milyen szar a csapat, de ha a tabellára néztünk, azért volt valami, amivel nem lehetett vitatkozni.
Idén is hasonló a helyzet: a Kecskemét-meccsen Lacikáékkal odafönt, az ultrák fölött csóváltuk a fejünket, és azt mondtuk: 10-12. hely. A tabella viszont azt mutatja, hogy nemcsak mi vagyunk balfaszok, hanem a többiek is. (Tényleg: van még bajnokság Európában, ahol olyan csapat vezeti a tabellát, amelyik a megszerezhető 15-ből csak 10-et szerzett?) Tehát sűrű a mezőny. Jé, 8 pontunk van, és pontszámban bárkit befoghatunk. Na, ez volt a Honvéd-meccs előtt.
Ha nyertünk volna (na ne meséljen senki, hogy lehetetlen volt: egy nagyon hülye gól után, tíz emberrel 50 percen át, idegenben nem szokás ilyen eredményt hozni), szóval ha nyertünk volna, akkor most a negyedik helyen vagyunk, de megint nem ez a lényeg. Hanem hogy már győzelmen belül volna az éllovas. Az éllovas, amelyik ugye a Kaposvár (Emlékszünk?).
A játék sajnos tényleg lélektelen volt, annak ellenére, hogy el kell ismerni: Csank elég bátran hozta, hozta fel sorra a csatárokat. Na és akkor a hasonlóság az említett (1-5-re bukott) pár évvel ezelőtti Fradi-meccsel, íme.
Valahogy mintha most is elfelejtett volna szólni valaki a fiúknak, hogy mi lenne az eredménye annak, ha nyernénk. Az önbizalom. Egy hozható meccs után, ez a legrosszabb. Utólag úgy látom, ez valami ajándék volt a sorstól: egy jó sorozatban lévő, tehát a sajtó által az utóbbi hetekben körbenyalt csapatot hozott elénk idegenben - amely aznap igazán verhetően játszott. Ez igazán nagy szerencse, nem osztogatnak gyakran ilyet egy szezonban. Ez a meccs egyszerűen azon ment el, ami a fiúk fejében volt. Na és erre az önbizalomra lenne szükségünk most, amikor olyan sorozat előtt állunk (Videoton otthon, Győr idegen, Újpest otthon), amiben simán benne van a 0 pont is.
Amiben simán benne lehetne a 9 pont is. Ha nyertünk volna Kispesten. Na, ezért sajnálom én a múlt szombatot.
