A hétvégén kezdő sípszó, és kifutnak a mieink és a többiek övéi is, összesen nyolc stadionban gyullad ki a világítás (már amelyikben van, már amelyikben kigyullad). A jobbaknak már megvan a jegyük. A nyomorultabbak, akik nem tudnak ott lenni, már belenéztek a tévéműsorba. A gyöngébbek, akik nem is akarnak ott lenni, szintén.
Többnyire már beindultak a szakmás és nem szakmás szezoneleji esélylatolgatások. Többnyire megjelentek a szurkolói füzetek, amelyekbe az elején olyan kis lelkesen vezetgetjük az eredményeket, hogy aztán október elejére már azt se tudjuk, hol is vannak. Többnyire már ránéztünk az első tíz forduló sorsolására, és beszoroztuk a meccsek számát vagy eggyel, vagy hárommal - és kijött egy pontszám, amihez jó igazodni.
Akiket kifújt a szél a mindenféle csapatokból, többnyire nyaralnak, albérletet keresnek.
Újra megjelenik valami szervező erő valamennyi ember életében, azokéban, akiknek elege van már ebből a tartatlan, futballnélküli hülyeségből, amit holtszezonnak hívunk. A falunapi meccsek szezonjából. Az átigazolási szezonból. Hiszen nem játékosoknak, hanem csapatnak szurkolnak: teljesen mindegy, mennyi idegen arcú ember vonul ki a pályára, ha egyszer ugyanaz lesz rajtuk a mez. Csapatok vonulnak ki, már hétvégén.
Hétvégén új év kezdődik. A futballrajongók fél lábbal már most 2011-ben vannak. És akkor boldog új évet!
