Kaposvár egy tisztességes középváros tisztességes lakókkal és egy olyan középcsapattal, ami évek óta tiszteletreméltó eredményeket ér el. A legnagyobb eredményük egy hatodik hely, utánunk három évvel alakultak. A most már a Fradit diriigáló Prukner László hosszú éveken keresztül csinálta a lehetetlent: alig-költségvetésből stabil közép-alsóközépcsapatot faragott minden évben - hiszen minden évben új csapatot kellett kitalálni, mert a felfedezetteit rendre elkapkodták. (Egy ilyen osztásból érkezett hozzánk Máté Péter az Ausztriával szemező Molnár Balázs helyére - bár valahogy Molnár maradt még egy időre, hogy aztán...hagyjuk, ez van.)

Na és hát a testnevelés-biológiaszakos tanárra emlékeztető, amúgy tényleg jó arcnak mondható Prukner idején történt meg az is, hogy a Kaposvár legyőzött minket. Először. Sőt... itthon. Attól a tavaly augusztusi 0-3-tól még most is feláll a szőr az ember hátán. Minden piszka nélkül, de azért álljon itt aznapi jeleseink névsora. Vlaszák, Kocsárdi (Schultz), Todorovics, Bogunovics, Panikvar (Kovács G.), Illés, Kamber, Máté, Balázs (Horváth A.), Rudnevs, Magasföldi. A statisztikából sem az eredményt, sem a névsort nem tudjuk eltüntetni, az előbbin viszont ma lehet javítani.

Prukner helyére egy másik tanárbácsit hoztak. Csak Sisa Tibor nem tesi-bioszos, hanem töri-földrajzos. A Tatabányával és az ifjúsági válogatottal ért el szép eredményeket, Tóth "Zolikáám" Zoltán is az ő keze alatt fejlődött ki. És a fene egye meg: ő is szimpatikus ember. Ezzel sajnos nem tudunk mit csinálni. Nem akarunk neki rosszat, de azért mégis, na.