Jöjjön akkor az a kilencven perc, ami mindenképpen a maradék 2010-es év legfontosabb meccsét jelenti. Az idő, reméljük, jó lesz, a szombathelyiek fel vannak szökve, mert ez az első meccsük a bajnokságban, ráadásul régen szopóágon vannak velünk szemben.
Mi pedig az első fordulóban szívtunk egy irgalmatlant - a csapat, ha meg akar állni tisztességgel a szurkolók előtt, jobb lehetőséget nem is kaphatott volna a sorstól, mint hogy ma este hazahozza az ősi rivális skalpját.
Ami, megjegyzem, nem is lesz egyszerű. Kenesei hiányában sem. A Csertői-csapatok szívósak és karcosak, mint a bot, nem kapnak sok gólt, a mieink pedig eléggé el vannak punnyadva a nagy magyar nyártól, és különösebb sikerélmény sem érte őket az elmúlt időkben. Végül is: vesztes kupadöntő után egy Nyíregyháza elleni győzelem, az idegenbeli ikszet hozó Tirana-meccs, majd a hazai kínos vereség, most meg a Kaposvár, ugyeugye. A Veszprém és mindenféle más csapat elleni diadalokat hadd ne nézzük.
De minden tisztelettel: azért szép lesz, mert győzni fogunk. Rúgjon egy gólt Balázs Zsolt, végre rúgjon Pavicsevics, és a terveink szerint Miljatovics is befejel valami véletlen labdát, mért is ne. Reméljük, három gól most már elég lesz a győzelemhez. De elég egy is. Csak tessék menni előre, aztán nagy baj már nem lehet. Hajrá ZTE!
