Csak fél évre, de hazajön a ZTE valamikori saját nevelésű nagy tehetsége, Simonfalvi Gábor. Simonfalvi a Pécsre elpotyált légiónk egyik legjobbja.

Tisztán emlékszem rá, amikor az MTK-pályán a kirúgás előtti kétségbeesésében hirtelen a fiatalokat játszató Szentes Lázár behozta Kottánt meg a kis Horváth Andrást 1-6-os állásnál, és a második félidőben a három fiatalunk valósággal megdöntötte a pályát, 2-0-ára hozták a félidőt (a vége így is kínos volt), na, annak a második félidei csapatnak igazi vezére volt Simonfalvi.

A döntés jó, a helyzet szorult, kellett egy jó játékos a posztjára, ezért jön haza. Ezzel mintegy el lett ismerve, hogy jó játékos? Akkor mért kellett elengedni valamikor?

Azon meg kacagjunk együtt, hogy a PMFC honlapján az áll, hogy a Pécs kerete túl erős, Simonfalvi nem fért bele, és a folyamatos játéklehetőség miatt jön kölcsönbe. Értjük, ugye? A másodosztályból az élvonal második helyezettjéhez. Az ilyen érvet nevezik alázásnak. 

De mindent félretéve azt mondom: a hír megérdemli a "végrevalami"-címkét, és Gábort Isten hozta itthon.